Már kisgyermekként is nagyon szerettem a házikenyeret, jöhetett bármivel. Emlékszem , hogy a tízóraimat is mindig elcseréltem , ha valakinek volt házikenyere.
Sokszor felidézem az izét és mindig összefut a nyál a számban, még jó, hogy nem lehet úton - útfélen kapni, mert akkor már a mérlegre sem tudnék ráállni, ugyanakkor hatalmas sajnos, mert már a gyermekeinknek fogalmuk sincs, hogy mi az a jó kenyér, a ropogós héjú, puha belsejű, nem morzsálódó, napokig friss kenyér.
Így a jó kenyér utáni vágyam hajtott, mikor kutakodni, kísérletezni kezdtem, hogyan tudnék igazi kenyeret varázsolni a család elé.
Mindent amit a kenyérsütősről tudok, azt Alexa Christitől tudom, a Nem vagyok mesterszakács blog írójától, kovásznevelés, kelesztés, dagasztás, hajtogatás, formázás, sütés stb., stb.... én sem hozzá tenni, sem elvenni nem tudok. Fantasztikus szenvedéllyel, aprólékosan és érthetően ír a kenyérsütés csínjáról - bonjáról, így most ehhez a kenyérhez nem adok receptet, leírást, mindent megtalálható nála
itt, én csak néhány képben mutatnám be, hogyan is született nálunk a tönkölyös kovászos kenyér. Ez a kenyér, olyan, ha nem jobb mint ami a gyermekkori emlékeimben él.
Dagasztás...
Hajtogatás...
És a megsült kenyér:
A kenyér után még más is sült, de erről majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése