Sült oldalas, párolt lilakáposztával

Na, ez az én világom, a cupogtatni való ragacsos , fűszeres csontos borda. Nem igényel különösebb szakértelemet, jó ha még előtte való nap bepácoljuk, a többi már a sütő dolga. Egy kicsit olaszosra sikerült a fűszerek miatt, nem volt előre betervezett, így ami fűszer volt itthon azzal garázdálkodtam, hát nem vált a kárára.

 Hozzávalók:
1,5 kg borda felszeletelve
fűszerkeverék: 1 ek. fokhagyma granulátum, 1 kk. oregánó, 1kk. bazsalikom., 1 kk. kakukkfű, 1 kk. cayenne bors, 1 ek.méz, 1 ek. mustár, kevés olajjal alaposan összekavarva

 A bordát feldaraboltam a bordák mentén, még előző este és bepácoltam, a hűtőben pihentettem másnapig.
Ekkor kivettem megsóztam és elrendeztem a rómaiban, 220 fokra előmelegített sütőben megpirítottam kb. 15 perc majd lefödtem és 160 fokon kb. 1,5 órát hagytam sülni, mikor már puha volt a hús ismét fölhúztam a lángot és ropogós pirosra sütöttem.

A párolt káposztához szükséges: 1 közepes fej lilakáposzta, 1 vöröshagyma, 2-3 ek olaj, 1 ek. cukor., 1 dl vörösbor, só, bors, ecet vagy citromlé ízlés szerint.
A káposztát felcsíkozzuk, a hagymát megtisztítjuk és felszeleteljük. Egy kevés olajat forrósítunk megdinszteljük a hagymát , hozzáadjuk a cukrot és a káposztát, sózzuk, borsozzuk, alaposan elkavarjuk, hozzáöntjük a bort és fedő alatt puhává pároljuk, ha szükséges pótoljuk a folyadékot vízzel vagy borral. Amikor kész adunk hozzá 1ek ecetet, akkor megkóstoljuk, és ízlés szerint cukorral vagy ecettel még izésíthetjük én egy kis citromlevet adtam ekkor még hozzá.

Annyira finom lett, akkor melegen ketten felfaltuk a felét és másnap hidegen a maradék húst finom kenyérrel és mustárral bekebeleztük.

Farsangi fánk, nem csak farsangra...

Ki ne szeretné a fánkot, én még olyannal nem találkoztam. Ahol gyerekek vannak ott talán még aktuálisabb a téma. Gyermekkoromban mindig nagymamánk csinált nekünk, vagy fánkot , vagy palacsintát. Mikor megérkeztünk rögtön mondta," jaj hamar süssünk pánkót" (Gyergyóban így hívjuk), vette elő a tálat egy kis liszt, tojássárga, hamar az élesztőt futtatta a kályha szélén, gyúrta is össze, közben locsolgatta vajjal és ott a tűzhely mellett hamar meg is kelt.
Olyan finom puha volt, nem volt egy óriás lyuk a belseje , hanem lágy, ízletes tészta. Később az egyetem alatt ettem még fánkot, de nem szerettem különösebben, mindig vártam a puhaságot, de általában csak egy üres ropogós fánknak nem nevezhető valami került a számba, úgyhogy örültem mikor mamánál finom "pánkót" ehettem.


Most, hogy mamától elég távol kisgyerekkel a házban, meg kellett tanulnom "fánkót" sütni, ahogy Ákosom mondaná.
A kelt tészta alázatot követel, azt csak úgy nem lehet összecsapni, törődni kell vele, egy ilyen hagyománnyal bíró sütemény megérdemli az odaadást .
A recept roppant egyszerű emlékszem mama sosem mérte a hozzávalókat, most már én is tudom, hogy körülbelül miből mennyi kell, és a tészta függvényében még adok hozzá ami kell.

 Hozzávalók: 500 g átszitált szobahőmérsékletű liszt
                     2,5 dkg élesztő
                     10 dkg porcukor és 1-2 csomag vaníliás cukor
                     2,5 dl tej
                     3 tojás sárgája (ha nincs házi, akkor süssünk más sütit)
                     2-3 evőkanál rum
                     1 citrom vagy 1 narancs reszelt héja
                     2-3 jó evőkanál puha vaj
                     1 csipet só

 Most kb. ebből állítottam össze, de sosem készítem ugyanúgy.
A tejben egy teáskanál porcukorral megfuttattam az élesztőt, elkevertem a többi hozzávalóval, egy pár percet pihentettem majd jól bevajazott kézzel alaposan megdagasztottam, nem durván csak szépen, hosszasan, amíg szép hólyagos, bársonyos tésztát kaptam. Letakarva duplájára kelesztettem, ami 1 óra, majd alaposan lisztezett felületen, csak úgy kézzel kinyújtottam és kiszaggattam a fánkokat, ezután egy konyha ruhával letakarva még egy fél órát kelesztettem.

Bő olajat forrósítottam egy magas falú edénybe, az egyik oldalukat fedő alatt kb 1 percig, majd megfordítottam és fedő nélkül készre sütöttem a fánkokat. Kinek cukorral, kinek csokival, kinek áfonyalekvárral tálaltam, én voltam az utóbbi.

Sütőporos, csokis fánk

Előre bocsájtom, hogy ne várjunk a kelt tésztához hasonló fánkokat. Ideális, ha gyorsan kell valami desszert, főleg, ha gyerekeknek lesz. Én most egy vasárnap délután készítettem, amikor nem volt kedvem palacsintát sütni. Hamar összelehet állítani és nagyon finom csokiba mártva vagy akár házi baracklekvárral, a fiam 6-ot is megevett belőle.

Hozzávalók:
40dkg finomliszt
15 dkg porcukor,
2 dl tejföl,
5 dkg vaj,
2 tojás, 
kevés só,
1 narancs reszelt héja
1 cs. sütőpor

A tojásokat a cukorral kihabosítottam, hozzáadtam a tejfölt, az olvasztott vajat , a narancshéjat és jó alaposan elkavartam. A lisztet átszitáltam a sütőporral és a sóval, majd a folyékony masszához adtam és összedolgoztam. Egy kicsit ragacsos a tészta, de ha keményebbre hagyjuk, akkor nem lesz puha a fánk. Egy kicsit pihentettem kb 30 percet, majd bőségesen lisztezett felületen kinyújtottam, és kiszúrtam a fánkocskákat.

Olajat forrósítottam és pirosra sütöttem a fánkokat közepes lángon.
Közben gőz fölött két tábla milka tejcsokit felolvasztottam és abba mártottam a fánkokat. Úgy melegen már a felét meg is ettük, estig pedig rá rá jártunk, így nem is maradt másnapra.

KFC csirkemell, coleslaw salátával, vajas kukoricával...

Bevallom, nagyon szeretem a KFC -s csirkét, egy időben gyakran ettünk is ott, néha elváráson aluli,de azért legtöbbször nagyon finom, ízletes. Még amit nagyon szeretek náluk, az a káposzta saláta, bármennyit megbírnék enni belőle.
Máskor is csináltam már ilyen csirkét, de teljes menüt , még nem. Napok óta készültem már gondolatban rá, mindenképp terveztem kukoricát is mellé, mert a fiamnak az a kedvence, káposztát magamnak, szószt és sült krumplit a férjemnek.
 Hármunknak 2 fél nagyobb csirkemellet terveztem, bőven elég is volt, maradt is egy pár darab, amit aztán hidegen megeszegettem másnap reggel.
A csirkével kezdtem, még előzőnap, mert akkor lesz nagyon finom fűszeres, ha egy napot pácoljuk, lehet szárazon és lehet tejben is. Akinek nincs erre módja az legalább 2 órát azért a száraz-páccal tegye a hűtőbe

Kentucky fűszerpác
 

1 evőkanál fokhagymapor

1 teáskanál gyömbér

1 teáskanál őrölt koriander

1 teáskanál színes bors

1 teáskanál édes fűszerpaprika

1 teáskanál morzsolt kakukkfű

1 teáskanál morzsolt majoránna

2 teáskanál  csilipaprika (aki csípősen szeretné, én most külön szórtam pácolás után egy párdarabra)

Ennek kb. a felét használtam fel a csirkéhez, a többit dobozba tettem és félreraktam más ételekhez..

A csirkemellett ferdén felszeleteltem, a fűszerkeverékhez, adtam 2 csapott teáskanál sót és a csirkét alaposan bevontam vele minden oldalán, majd annyi tejet öntöttem rá ami épp ellepi, egy napig állt így a hűtőben. Ha nincs ennyi időnk akkor csak a fűszerekkel, de akkor a só nélül tegyük 2 órára pácolódni.

A coleslaw salátát is érdemes fogyasztás előtt pár órával elkészíteni, hogy jól összeérjenek az ízek.

Hozzávalók:.1 fél fej káposzta, 1 sárgarépa, 1 kisebb fej lila hagyma, só, 2 evőkanál ecet, 2 evőkanál porcukor, 3 evőkanál házi majonéz.
A káposztát legyalultam, a sárgarépát lereszeltem, a hagymát felaprítottam, összevegyítettem, egy kis olajat öntöttem rá és megsóztam, a   porcukrot feloldottam az ecetbe ráöntöttem a káposztára, hozzáadtam a majonézt és alaposan összekavartam, majd ment pihenni a hűtőbe

A hús mellé mézes mustáros szószt készítettem, ami egy adag majonéz (1 tojássárgából, egy dl olajjal), 2 evőkanál tejföl, egy evőkanál méz, egy evőkanál dijoni mustár, só, fehérbors.

A panírral gondba voltam, végül úgy döntöttem, hogy csak a fele legyen kukorica pehely, a másik fele maradjon zsemlemorzsa, féltem, hogy nehogy nagyon kemény legyen a bunda.

4-5 db krumplit meghámoztam, hasábokra vágtam, hideg vízbe egy jó órát hagytam állni, majd olajba kisütöttem, a hússal egy időben. 

A húst lisztbe, felvert tojásba és a panírba forgattam egy kicsit állni hagytam, majd bő olajban kisütöttem.

A fagyasztott főtt kukoricát (csak ilyet kaptam, így télen nem meglepő:)) feldaraboltam és vajon kicsit megpirítottam.
Minden készen lett, kb. egyszerre, tálaltam, kinek kedve szerint ... hát mind a 10 ujjunkat megnyaltuk utána, csak ennyit mondhatok. Nem lett pont olyan a csirke, de nagyon közelítette, viszont pont ugyanolyan finom volt. Amit hozzáfűznék, hogy árban messze verte az eredetit :).